Az esszencia fogalma, mint az emberi fejlődés lényegi kora a Lemúria kor
Az esszencia fogalma, mint a mai ember lényegi állapota. Mindkét meghatározást az esszenciális fogalommal illetek, aminek az oka, hogy mindkettő nagyon lényegi tudati állapot.
Ha az eredet (Mú) korát vizsgáljuk, akkor az érzékelhető, hogy itt a fejlődés elért egy olyan állapotot, amikor megjelent az emberben az emberi faji tudat, igaz, ez nagyon homályos élmény szintjén élték meg elődeink, ezt csak nagyon sok idő és belső fejlődés után élik át teljes mértékben. Ennek a korszaknak az elején nagyon misztikus és ködös minden belső megélési élmény, amelyet sokáig nem értettek meg, hiszen az elmének fel kellett nőnie ahhoz, hogy megfigyelje az élményt és fogalommal kifejezze. Ugyanakkor az Egység élménye még jelen volt, ami mélyen megérintette az embert, de akkor ezzel sem tudott mit kezdeni.
Ekkor két egység élmény volt jelen az ősök életében, az egyik a faji tudat egysége, a másik pedig a világ Egysége.
Erre a korra voltak jellemzők az olyan barlangrajzok, amelyeken a kezüket festik körül, vagy mártják festékbe és így készítenek lenyomatot. Azt, hogy ezt megelőzően mi történt az emberben csak szellemi úton lehet feltárni, hiszen ennek nincs anyagiasult formája. Ezt az állapotot is esszenciális jelzővel lehet nevezni, de ez még nem az a kor, amelyet az emberi esszenciális kor névvel illetek, mert ez még a Mú kora volt.
A későbbi állatrajzok már más tudatszintet mutatnak, mert ekkor a megfigyelés és a lényeglátás már és még természetes volt, ez pedig már valóban az esszencia kora, azaz a Lemúria kor. Most is megvan bennünk mindkét tudatszint, csak le kell nyúlni érte a tudatunk mélyébe.
Ahhoz nagyon hosszú időnek kellett eltelnie, amíg eljutott az emberi fejlődés odáig, hogy már sokfajta tárgyat, eszközt tudtak készíteni. A beszédnek és a fogalmaknak valamint a nyelveknek is alacsony szinten, de ki kellet már alakulniuk. A nem tárgyiasult emlékek, a rítusok és a szokásrendek kialakulása, a vallás létrejöttének az alapja már a kialakult ember tudatát tükrözik. Ezek megjelenése szintén az ember esszenciális tudatát tükrözik.
Ez az első teljesen kialakult emberi én tudattal rendelkező kor, ekkor jött létre a Lemúria korszak. Ez a valódi ember esszenciális kora a jól kifejlett képességekkel rendelkező és a jól működő emberé. Ez azt jelenti, hogy nem csak megvannak azok a központok, amelyek az előző korban kezdték el a működésüket, hanem ekkor már ezeket megfelelő módon használni tudták. Már van nyelv, létezik sok eszköz és elkezdődik a tartósabb házak építése, és kialakulnak a kis közösségek. Az állattartó csoportok találják ki és használják a könnyen szállítható otthonokat, de ebben a korban már állandó lakóhelyek is épülnek, amelyet először a növénytermesztéssel foglalkozó emberek alakítanak ki.
A jurta sátor belső berendezési és elrendezési szabályának a kialakulása is esszenciális korból ered, amely a kozmosz analógiáját fogalmazza meg a bensőnk életterében. Megjelenik a jurta belső térének a minőségek szerinti felosztása és az, hogy mit fogadunk el és be és mit zárunk ki magunkból. A család és a világ egysége a legfontosabb. Ez a megkülönböztetés kialakulásának idejére utal, ahol van még egység, de már a különbségek is léteznek. Ennek az alapja először érzésben és homályos gondolatban valamint az automatikus cselekvésben nyilvánult meg. Majd később a fogalmak kialakulásakor már megtanulhatóvá váltak és így már könnyen át tudták adni a berendezés szabályait a következő generációnak. Ez az ember tanulási folyamatának az eredménye, így a jurtát még ma is így használják, de arra nem gondolunk, hogy ilyen mély és nagyon-nagyon régi ősi eredete lehet. A mai ember a hétköznapokban már nem képes ezt az analógiát átélni, ezért az ő számára dogmává és megtanulható dologgá vált, olyan szabállyá, amelynek nem éli át a gyökerét. Ha valakinek ezt sikerül átélnie, akkor teljes mélységében képes lesz felfogni az üzenetet, igaz ekkor már nem fog hozzá ragaszkodni.
A vándorló népek fejlődési iránya az lett, hogy elszigetelt közösségek alakultak ki, amelyet később egyéb családtagokkal (kialakultak a rokonság elvei és fogalmai) együtt már különböző szintű rokonságot alkottak, ebből aztán még nagyobb laza szervezetű társadalmi közösségek jöttek létre, de a családok a többiektől való elszigetelődése a mai napig megmaradt, ami a birtoklás tudatának a megjelenését mutatja, ami pedig már az én esszenciális tudat használatát jelenti.
Míg azoknál a csoportoknál ahol a fő tevékenység a növénytermesztés volt, számukra az egyre növekedő település lehetősége adódott, amelyet a következő nagy korszakban tovább nő és városállammá válik.
Mikorra az emberi karakter használata elindult, addigra az ehhez szükséges tudatot már képes volt befogni a három fő központ. (az elme, az érzés, és a megvalósító, a cselekvő központ, a test) Ezeket a központokat majd ez az új kor fogja, még nagyobb sebességgel tovább fejleszteni.
A Mú, a Lemúria, és az Atlantisz korok neveit átvettem, mert megfelelően tükrözik az általam is megfogalmazott korszakokat.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
